Mit is írhatnék ma a Nemzeti Rákellenes Napon azoknak, akik éppen küzdenek?

Akiknek éppen kihullot a haja, akik első lépéseiket teszik a paróka boltok egyike felé, akik éppen felteszik első turbánjukat, megkötik kendőjüket.

Hogyan tudtok a legnehezebb időszakotokon is átlendülni? Nekem, hogyan sikerült?

Amikor kiderült a rák túl a drámán mindig volt reménysugaram. Utáltam a szót, hogy rákos vagyok, így lett a rákosból, mákos..... mert tudtam, hogy a végén mákom lesz.

Persze, mindenhol vannak szkeptikusok vagy csak olyan kockázatelemzők akik nem tudják, hogy ebben a storyban csak egy út van.

Azokat ott kell a francba hagyni, mert egy átlag barát, család egyet tud ebben a helyzetben tenni, hogy minden nap, minden percben amikor éppen felkelni sem tudsz elmondja, hogy meg fogsz gyógyulni.

Persze vannak akik a rákkutató professzornál is jobban értenek hozzá, hogy Te mitől is lettél beteg. Fordíts hátat nekik és menj előre. 

Mivel is töltöttem a hosszú kemoterápiás és műtét utáni rehabilitációs időszakot?

Távolba néztem... nincs dolgotok, csak gyógyulni!

Hogyan éltem meg a kopaszságot? Az eleje trauma, de igazán 1-2 nap elteltével nem kérdés, hogy ez a legkisebb baj ebben a történetben.

A kopaszság a kemoterápia egyik mellékhatása, mindenki tekintsen rá így. 

Felcsaptam a turbánjaimat és kész. Nem a hajad határozza meg a létezésed.

Mindenkinek sok erőt kívánok és hatalmas kitartást!

Ti Győztök!

Rozi